Újra írok

Hát szia!

Újra rávettem magam, hogy elkezdjek írni. Remélem, most ez egy picit tovább fog tartani. Néha azt érzem, hogy nincs mondanivalóm (újabban), de az is lehet, hogy csak fáradt vagyok és azért érzem így. Ha te is hajlamos vagy magad túlvállalni, üdv a klubban.

Évről évre kénytelen vagyok megrázni magam s eldönteni, hogy visszaveszek kicsit... a rohanásból, a hajtásból, és kicsit ismét a nyugalom felé teszek egy lépést.

Ez a bejegyzés inkább egy beszámoló lesz, nincs különösebb célom vele – csak megragadtam az alkalmat, hogy írjak egy kicsit arról, ami mostanában foglalkoztat. Talán találsz benne valamit, ami számodra is érdekes, vagy amit szívesen megosztanál velem válaszként.

Azt érzem, hogy nagyon hirtelen érkezett meg a nyár tavasz – és vele együtt egy csomó feladat, amibe bele kéne fogni. De mégis, mielőtt bármelyikhez hozzálátok, előbb inkább pihennem kellene. Jellemzően mindig sok mindent szeretnék egyszerre csinálni, ami hosszútávon nem fenntartható. Szükségem van rá, hogy le tudjam tenni azokat a dolgokat, amiken folyamatosan kattog az agyam.

Évről évre visszajutok ugyanoda: el kell döntenem, hogy hátrébb lépek-e egyet-kettőt, elengedek-e néhány feladatot, hogy azokkal a dolgokkal is tudjak foglalkozni, amik nem kötelességből vagy megélhetésből fakadnak, hanem egyszerűen csak örömet okoznak. Sajnos az utóbbi időben ezekből volt kevesebb. Senki nem kényszerített bele ebbe a helyzetbe – saját döntés volt, talán nem is a legjobb –, de most megint ott tartok, hogy látom:

ez így nem fenntartható.

Úgyhogy próbálok visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amik segítenek megtalálni a nyugalmat: a sporthoz, a természethez, a dicsőítéshez. A kertészkedés például újra nagyon jól esik. Ha minden jól megy, idén még az eperszezon előtt lesz bazsalikomunk is, és akkor főzhetünk egy kis bazsalikomos eperlekvárt (tavaly ez nem jött össze). A csípős paprika is szépen növekszik. Mármint a levele(i). Egyelőre.

Elég sok idő eltelt már az évből, és visszanézve az év eleji terveimre, nem minden alakult úgy, ahogy szerettem volna. De talán ez mindig így van az újévi fogadalmakkal. Viszont most jó pillanatnak érzem, hogy újra meghúzzam a vonalat, és felmérjem, hol tartok, hogyan kéne továbblépni.

Nem az a lényeg, hogy fogcsikorgatva márcsakazértis minden meglegyen az eltervezettekből. Hanem hogy ez egy tudatos folyamat legyen, ami segít valamennyire tartani a kijelölt irányt.

Téged mi segít ezekben? Hogy állsz az ilyesmikkel? Ha van kedved megosztani, írhatsz e-mailben is, vagy csak egyszerűen válaszolj itt.

De mielőtt elköszönök! Volt még egy nagyon vagány élményem nemrég: húsvétkor, talán két év kihagyás után, újra gitároztam és énekeltem a templomban. Segített ráeszmélni arra, hogy mennyire hiányzott ez nekem. Valószínűleg hamarosan újra visszatérek a zenéhez – először is magamért, de tudom, hogy nem tudok sokáig csak magamnak zenélni, úgyhogy valamilyen formában ezt is meg fogom majd osztani.

Ha jelre vártál, hogy belefogj abba a bizonyos új hobbiba vagy visszatérj egy régihez, ne várj tovább: ez az a jel.